A festészet alapelvei

Saját munkásságom, szerkezetének bemutatása, ahogyan a képeket alkotom és azokat megérteni próbálva szabályszerűségeket építeni belőle. Ezek a pontok a festészetem azon szerves alkotóelemit alkotják mint az alkimistának a titkos receptje. Nem érzem úgy hogy több lehetnék bármi megismert és kitalált részlet magamba való elzárásával vagy titkolásával. Hátha segítségéül szolgál valakinek, eme néhány irányelvek

Alapelvei a festészetnek:

• A festőenergia nélkül nem lehet elkezdeni
• Az elmei és az Eredendő egyensúlya
• A homogén és a részletes felületek egyensúlya
• Színek élénk és sötét koszosságának egyensúlya
• Világos és sötét részek egyensúlya
• Minden színt három szín kell hogy alkosson (legalább)
• Minden geometriai forma a tér(perspektíva) nek van alávetve
• A fény iránya teret ad a térnek
• A festőenergia folytonos érzékelése, durva és finom változatának megkülönböztetése
• A Megfelelő pillanatban abbahagyni, és szemlélni a képet
• Tükörben nézni a képet, időnként oldaltükörképével összehasonlítani
• Fejjel lefelé is megvizsgálni mit tartalmaz a kép
• A még nem megfestett részek megteremtése a tudattal
• Mindig átélni a hangulatot amit épp festünk, az ecsetkezelés kifejezi a formát
• A színek komplmenterével sötétíteni, világosítani
• több ellentétes láthatatlan fényforrás használata tudatosan

A pontok folytatása és részletes kifejtése következik hamarosan...

Minden pont az egyensúlyról szól valójában, de ez nem azt jelenti hogy mindig tartani kellene az ötven-ötven százalékot hanem azt hogy amikor ettől eltérünk az egy tudatos mozdulat legyen amivel hangoljuk a képet a megfelelő irányba!

Festőenergia: egy olyan áramló alakuló erő ami jelen van finoman vagy durvábban és az alkotó legjobb társa, vele együtt kell menni és kedélye szerint őt követni. nélküle csak hótól súlyos faág vagyunk ami a tó jegére karcolja amit a szél diktál neki.